A limes évszázadokon át képezett határt a Római Birodalom és a birodalmon kívüli germán törzsek területek között, és az Északi-tengertől a Fekete-tengerig húzódott. A Duna képezte a Római Birodalom természetes északi határát Bajorország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország területén, és tovább a tenger felé. E természetes akadály ellenére a határt katonailag is megerősítették, hogy megvédjék a Birodalom határait, és biztosítsák az áruforgalmat.

A dunai limes 360 km hosszú ausztriai szakaszát 4 légiós tábor, 4 segédcsapattábor és 20 ismert őrtorony (burgi) biztosította. Az őrtornyok tényleges száma valószínűleg jóval magasabb volt. Az ausztriai szakasz legismertebb légiós tábora Lauriacum (Enns), Vindobona (Bécs) és Carnuntum volt. A germán csapatok határátkelése esetén az őrtornyok és táborok szorosan záródó lánca biztosította a római katonaság gyors reakcióját.

Carnuntum kiemelkedő helyet foglal el a dunai limes mentén. A légiós tábor és segédcsapattábor védelmezőjeként Felső-Pannónia római tartomány fővárosa a kormányzó székhelyeként 50.000 lakosú és 10 négyzetkilométeres kiterjedésű világvárossá emelkedett. Az egyetlen ilyen méretű és jelentőségű városként ráadásul még a határ mellett is helyezkedett el, a Birodalom észak-déli összeköttetésének egyik legjelentősebbike, a Borostyánkő-út, valamint a nyugat-déli kapcsolatok egyik legfontosabbika, a Limes-út kereszteződésénél.

A kereskedelem és a kulturális transzfer elősegítette a kultúra és a jólét virágzását. Olívaolajat, bort, halfűszert, valamint datolyát és fügét importáltak a Földközi-tenger vidékéről, Olaszországból vagy Galíciából pedig pompás edényeket szereztek be. Számtalan ékszer, szobor vagy csodálatos falfestmény részei még ma is bizonyítják az ősi Carnuntum luxus életvitelét.

Előkészítés alatt áll a dunai limes felvétele az UNESCO világörökségi listájára.